A zenehallgatás ötféle módon is segíthet stroke után, de mindenekelőtt a legfontosabb: nagyon nem mindegy, mit hallgat a beteg. Aki korábban mulatósra tudott ellazulni, annak Mozartot erőltetni nem érdemes, legyen az akármilyen hasznos máskülönben. Ezért mielőtt zeneterápiába kezdünk, alaposan kérdezzük ki a gondozottunkat, vagy ha nem beszédképes, akkor a családtagokat, barátokat. 

A zene öt területen képes kedvező változásokat elérni: érzelmek, figyelem, kognitív, viselkedés, kommunikáció.

A stroke általában egy bizonyos agyterületen okoz sérülést vagy a terület elhalása miatt kiesést. A zene viszont komplex dolog: érzelmi és analitikus komponensekből tevődik össze, egyszerre stimulálja mindkét agyféltekét. Concetta Tomaino, az amerikai Zene és Idegfunkció Intézet igazgatója szerint a zene úgy javítja a stroke-os beteg általános állapotát, hogy az egész idegrendszert serkenti, ezáltal "átfedi" a kiesett területeket.

Folyt. a kép alatt

Matthew Bambach



Mérsékeli a depressziót és a neglektet

Stroke után gyakori a depresszió, akár az agyi trauma, akár az élethelyzet óriási változása miatt. A zenehallgatás enyhítheti a depressziós tüneteket. A tudományos kutatók szerint a zene megváltoztatja az aktivitását azoknak az agyterületeknek, amelyek a depressziós betegekben abnormálisan működnek. 

Ilyen az érzelmi reakciók feldolgozásáért és raktározásáért felelős amigdala,  a térbeli tájékozódásban és az emlékezet működésében szerepet játszó hippokampusz, illetve az agy jutalomközpontjának nevezett nucleus accumbens.

A dallamok kellemes érzeteket keltenek (ezért fontos, hogy a stroke-beteg kedvenc muzsikáját játsszuk le). Egy tudományos kutatás szerint a zene még a vizuális neglekt-szindrómát is képes enyhíteni: így nevezik azt, amikor egy stroke-os beteg nem vesz tudomást a lebénult oldala felé eső térfélről. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a végtagjairól nem vesz tudomást, hanem minden szempontból kiesik a sérült térfél: nem érdemes mondjuk a bal oldalán állva beszélni hozzá, mert egyszerűen nem fogja észlelni, hogy ott állunk és beszélünk hozzá.

A zenélés fejleszti a mozgást és a memóriát

A passzív zenehallgatást aktív zenélés is kísérheti. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak mondjuk arra, hogy megkérjük a gondozottunkat, kezével üsse a taktust az épp hallott zeneszám alatt. Ez fejleszti a mozgást, a koordinációt és az összpontosítást, elvégre ügyelni kell a ritmusra, a sebességre, a mozdulatok finom kivitelezésére.

Teppo Särkämö finn kutató olyan stroke-betegeket vizsgált meg, akik mindennap hallgattak zenét. Már három hónappal a stroke után 60 százalékuknak javult a verbális memóriája, szemben a hangoskönyvet hallgató kontrollcsoport 18 százalékával, és a se zenét, se könyvet nem hallgató személyek 29 százalékával. 

Az összpontosítási képesség a zenehallgató stroke-betegek 17 százalékánál javult, a két kontrollcsoportnál nem lehetett változást kimutatni. A jobb eredmények még hat hónappal a stroke és a zeneterápia után is megmaradtak. 

Az Amerikai Stroke Társaság szerint, ha tud járni a stroke-os, a zene ritmusára lépegethet is, ezzel is fejlesztve az mozgáskoordinációját, izomerejét, egyensúlyérzékét -- mindegy, mennyire kezdetleges a tánc, óriási segítség.

Az együtténeklés csiszolja a beszédet

Stroke után gyakori a beszéd romlása. Szakember segítsége csak kevesek számára elérhető, de a beszédkészség javítása nagyon fontos, hogy a beteg képes legyen ismét tisztán kifejezni magát. Ennek nemcsak egy orvosi vizsgálaton van jelentősége, hanem lelki okokból is, nehogy elszigetelődjön a környezetétől.

Az együtténeklés a nehezen beszélő betegek állapotán javíthat afféle logopédiai gyakorlatként (hasonló célból együtt imádkozni is lehet, de nálunk a receptek megbeszélése is nagyon hasznosnak bizonyult). 

Az énekléssel párosuló zenehallgatás fejleszti a beteg memóriáját is. Plusz érzelmi lökést ad, ha a beteg kedvenc családtagjával, például a kisunokájával énekelhet együtt, vagy neki egy dalt taníthat meg.

A felsoroltak mind részei lehetnek annak a "házi motivációs tréningnek", amellyel szelíden arra ösztönözzük a gondozottunkat, hogy maga is próbáljon meg minél többet tenni az állapota javulásáért.

Kiegészítés: Annak idején már a kórházba is vittem be egy öreg kis mp3-lejátszót, és naponta 2-3 órát benne volt anyám fülében, egészen halkra állítva, hogy ne legyen zavaró. A nővérek nagyon együttműködőek voltak, ha anyám elaludt, betették a kikapcsolt lejátszót a fiókba. Zenének főleg Chopint, Diana Krallt és Enyát töltöttem le.

Források:
Stefan Koelsch: Towards a neural basis of music-evoked emotions, Freie Universität Berlin, 2010
Teppo Särkämö et al.: Music listening enhances cognitive recorvery and mood after middle cerebral artery stroke, Brain. 2008
Teppo Särkämö et al.: Structural changes induced by daily music listening in the recovering brain after middle cerebral artery stroke: a voxel-based morphometry study, Frontiers in Human Neuroscience. 2014
The Stroke Foundation
WebMD
The Globe and Mail


Öt perc lazításnak egy különleges számot ajánlok: Claude Debussy 1890-es Holdfény-szonátáját (Clair de Lune) az egyik első elektronikuszene-szerző, a japán Isao Tomita 1974-es feldolgozásában. Az idén 83 éves mester mindent kihozott az akkori kvadrofon szintetizátoros technikából, feltétlenül fülhallgatóval hallgassuk, úgy érzékelhetjük a legfinomabb részleteket is.